Győztes az Angyal!
Interjú Hant Szabolccsal, a „Fogfotó” pályázat nyertesével
Szerkesztőségünk nevében elsőként szeretnék gratulálni, hiszen megnyerte a Dental Press által meghirdetett 2009. évi „Fogfotó” pályázatát.
– A döntnökök (a szavazók) nem véletlenül ítélték az Angyal című képét a legjobbnak, hiszen a felvétel gyönyörű, és asszociatív értéke megdöbbentő. Érdekelne, a téma, esetleg a cím született-e meg elsőként az ön gondolataiban, majd ezt követte a felvétel, vagy esetleg mindez fordítva történt.
– Igen, valóban fordítva történt. A felvételen egy front restauráció látható kissé szokatlan „pózban”. A fogtechnikai munka elvégzése után igyekeztem olyan képeket készíteni, amelyek visszaadják a felszíni textúrát. Első pillanatban a kép nem tűnt különlegesebbnek a többinél, azonban amikor a pályázatra keresgéltem a felvételeim között, ezt a fotót választottam ki elsőként. Igényelt ugyan némi utómunkát, de szerencsére jól sikerült kép volt, így végül már nem volt sok dolgom a korrekcióval. A fotó címeként örülök, hogy az Angyalt választottam, a „Denevér” is ráillik a képre, de az nem biztos, hogy „nyerő” lett volna.
– Mikor kezdett el fotózni, mi motiválta az igényes felvételek elkészítésében?
– 2004 elején már néhány hónapja fotóztam egy kis kompakt Canon A75-ös géppel, amikor elkezdett foglalkoztatni a fogászati fotózás is. A célom a fotózással akkor és azóta is elsősorban az, hogy megörökítsem egy felvételen azt, ami majd visszaadja, illetve tükrözi azt a sok-sok órányi tevékenységet, amit egy-egy fogtechnikai munkámra fordítottam.
A kisgéppel szerettem volna a jövőre nézve is „eltenni” a legjobban sikerült munkáimat, és a szájban lefotózni a fogszínt, a fogformát és a fogtextúrát is, ami segítséget adhat a későbbiekhez is.
Kezdetben nem igazán sikerült elérni azt a minőséget, amit az újságokban, könyvekben láttam. Dr. Bartha Ferenc kollégámmal és barátommal sokáig tartó kísérletezéssel és az interneten történő kutatással sikerült fokról-fokra javítanunk a képek megjelenésén, és kezdtük megközelíteni a kívánt minőséget. Egy idő után már nyilvánvalóvá vált előttünk, hogy magasabb szintre kell lépnünk a technika terén, ha jobb fotókat szeretnénk.
2007 elején a következő fényképezőgép már egy közép-amatőr szintű Ni kon D80-as lett. A kis kompakttal szerzett tapasztalatokat és tudást továbbfejlesztve végre el tudtuk érni azt a színvonalat, amivel már elégedettek voltunk.
Természetesen ez korántsem jelentette, jelenti azt, hogy nem kellett, kell továbblépnünk, hiszen az a belső késztetés juttatott el minket a jelenlegi szintre, s ez motivál bennünket a jövőben is az újabb és újabb kísérletekre. Mert igazán erről szól a fotózás, kísérletezni kell folyton az újabb beállításokkal, megvilágításokkal annak reményében, hogy a következő kép talán még jobban fog sikerülni.
– Elsősorban tehát a szakmájához kötődnek a témái?
– Időhiány miatt többségében szakmai témájú képeket készítek. Ha vannak szabad óráim, legszívesebben a családomat fotózom és elsősorban a kisfiamat. A gyerekek mindig hálás témát nyújtanak a fotózásra is. Szívesen fényképezek a természetben is, de az nagyon időigényes és főként magányos tevékenység.
– Fotóit elküldte-e már más pályázatra is?
– Ez volt az első pályázatom, erre is szinte az utolsó pillanatban jelentkeztem, a véletlenen múlt, hogy értesültem a lehetőségről.
– A fotózással kapcsolatos céljai, tervei a jövőben?
– Szeretnék tanulni minden téren. Ezért is vágunk bele a családommal egy „nagy kalandba”, ami remélhetőleg majd meghozza a gyümölcsét. Egy olyan emberrel szeretnék a jövőben együtt dolgozni, aki magas szinten műveli a fogtechnikus szakmát és a fotózást egyaránt.
Köszönöm a beszélgetést, sok szép, a szakmának is szóló felvételt kívánok ezután is, szülessen sok-sok „testvére” a 2009-es „Angyal”-nak!
Dr. Riba Magdolna
